Úton

2007. júl. 24. 1:16 - írta Csillagharcosdada Egy  fénysugár, egy életcél. Elmondhatom, hogy ezt is csináltam. És persze sok mindent még nem. Aztán az ég sötétkékbe fordul, nevetek. Őrült kacaj. Villámokat szórok a földből, a felhő megfutamodik. A tenger is kék. Jó itt a parton, meleg van. Kissé poros vagyok a fáradságtól, de azonnal lepereg, ha megmozdulok. Erős léptek, csábító mosoly. USB-s veszedelem. A fal leomlik, a madarak elröppennek. Én boldog vagyok. Úton vagyok.

Káosz

2007. júl. 17. 0:15 - írta lanti Eluralkodnak a káoszrobotok káoszföldön és felzabálnak mindent ami mozog. Ez azért is durva mert ha meg nem mozog akkor meg elpusztítja a káoszvégzet. Káoszföldre nem kell vízum és az instabilizátor is ingyen van. Kaotikus állapotok uralkodnak. Átléped az abszolút nulla fokot és leáll a gépezet. Mintha egy másik dimenzióban, másik idősíkban járnál. Paradoxon. Nem félsz, pedig lábad alatt beremeg a talaj. Eltalál a vak halál miközben térben és időben távolodsz a meghatározott létsíktól a kijelölt utadon. Jah, hogy nem érted? Majd megérted, amikor fejed felett eluralkodik a káosz és végtelen ködbe vész a képzeleted. Porrá válsz a káosz hamujában és közben annyi időd sem lesz, hogy rágyújts egy cigire. A káoszrobot felfal, elemészt. Hogy nem hiszed? Majd meglátod, a káosz győz, te pedig elveszel az emlékezet tengerében. Ez a végzet. Kényszerképzet. Nincs menekvés.

öntudat?

2007. máj. 29. 21:53 - írta Csillagharcosdada A gondolatokat el kell választani a tettektől. A másnaposságot át kell aludni, mint ahogy a csalódásokat is. Idő kell, hogy az elpusztított szervezet újraalkossa önmagát, és egy új szintre lépjen. A gondolatok is változnak, néha csak fájnak. Talán a fájdalom örök, mely egy villanásnyi ideig felszívódik, a tudat hatása csökkent, de végül megint monoton egyhangúság következik. Új nap, ugyanaz a szenvedés. Új célok, régi fájdalmak. Ami megsebzett, lenyomatot is hagyott a lelkedben. A forradás megmarad.

Öntudatra ébredés

2007. máj. 26. 12:18 - írta lanti

El van cseszve az egész.  Esteledik én pedig azt hiszem nappal van. Éjjel ébredek, nappal álmodok. Felfordult a világ. Olyan szürreális ez az egész. Pedig csak élek. Teljesen mindegy milyen felfogásban nézzük a dolgokat, a nézőpontok sohasem egyeznek. Valaki mindig beszól. Minden dolog nem tetszhet mindenkinek. Mindig lesznek siránkozók, fanyalgók. Pedig jó a sör. Finom, zamatos. Csapolt. Na ez az. Itt van elcseszve. Ha nem hideg, ha nem jó fajta, az egész nem ér semmit se. És akkor már a felfordulás sem az igazi, a berúgás élménye is fanyar keserűség, mintsem igazi öntudatra ébredés. Fáj. Másnap főleg. 

 

buena vista

2007. máj. 4. 23:05 - írta Csillagharcosdada Ismételten egy hülyeség, amitől a falnak mennék. A barátnőm dilibogyókon él, iszik, én meg nem. Látom, hogy megyek lassan a falnak, a valóság ujjai kicsúsznak kezeimből. Sóhajtok, ugrok utána. Kemény földetérés, remegnek a lábaim. A Nő mosolyog felém, majd fogja az összes pénzemet és messzire szalad. Nevetek, miért ne? Aztán sírok és nyitok egy sört. Egyszer fent, néha meg...de ezt te is tudod. A whisky lágyan csurog a torkomon, belül melegít. Képek jelennek meg előttem, fájóponok, később talán elmúlik. Minden jó volt. Aztán mindenki megőrült. A nőkhöz használati utasítást kellene adni, aki ellenszegül, bezúzni. Feministák támadnak, pedig ők a legőrültebbek. Emancipáció? Miről is beszéltek, nadrágos elmebetegek? Tartson el engem egy BMW-s szőke csaj, én meg majd kigyúrom magam és mosolygok mellette az anyósülésen. Mert megérdemlem. Emancifaszom. Buenos aires...

Körforgás 2.0

2007. ápr. 23. 23:55 - írta lanti

Este. Fáradtság. Fürdés. Vacsora. Pihenés. Alvás. Klotyó. Alvás. Forgolódás. Csörög a vekker. Reggel. Ébredni kell. Csak még egy 10 perc. Már megint csörög. Tv bekapcs. Semmi érdekes. Reklám meg Gál Noémi. Az időjárás egyből érdekes. Kávé kell. Anélkül nem megy. Ébredés? Jajj, hol van az még. Reggeli. Vagy mi. Csutak. Ruha fel. Indulás. Suli, meló, akármi. Go home. Internet. Lazulás. Este. Fáradtság. Fürdés. Vacsora ...

 

Körforgás

2007. ápr. 4. 19:19 - írta lanti Borús, esős reggel. Alkony után nappal, hajnali szellőben megáll az idő. A föld megremeg, senki nem figyeli léptedet. Belebotlasz a semmibe a minden közepén, miközben kiszáradt ajakkal keresed a szökevényt, kinek lába nyoma kél. Hátra arc! Este van. Nyugodalom. Elesett a birodalom. Kék égen kék fényben úszó sirály lépte édesíti lelkedet. Felnyihogsz. Körülötted sok sok ember, mind ellened. Nem menekül, ki a létbe menekül. A víz elterül. A mély tenger oly sekély, mint a felszín, hol hajó siklik, henyél. Kenyér. Ilyenkor már enni kell. Kihűlt a bableves. A macska rühes. Elég. Jön az alkony. Minden sötét, mogorva. Goromba szomszéd megorrolna. Hova lépsz? Az idő tovaszáll. Estére elfelejted életed, hogy aztán megint jöjjön a borús, esős reggel, alkony után, nappal, nyugodalom, ismét hajnal. Miközben megáll az idő. Idő!

Repeta

2007. ápr. 2. 20:12 - írta Csillagharcosdada Ma is egy jó nap volt, nem büntetett meg egy BKV-s ellenőr sem. Érdekes, hogy az egyszerű ticket-inspectorokat jobban gyűlöljük még a rendőröknél is, pedig nekik fegyverük sincs. Egyetlen fa virágzik a kertben, a szomszéd rövidgatyában rohangál a gyerekei után,  kertvárosi hangulat. A szomszéd macska hirtelen fejjel ugrik a villanyoszlopnak, én fetrengek a nevetéstől. A mentők se viszik el, mert nincs TB-kártyája, no meg a 300 FT kifizetése is gondot okozna neki. Mondjuk nekem is. Megint beszívott az információs szupersztráda, nem is kajázok rendesen, csak a letöltött programokat adagolom intravénásan. Kis frissítés ide, kis hackelés ott, persze szigorúan vírusmentesítve. Tegnap megint repülőt akartam venni, de hiába, inkább repülök majd valamelyik légitársasággal, mert a garázsba nem fér be, akkorát akarok venni. Buenos Aires...

Pizzaro

2007. márc. 27. 16:14 - írta Csillagharcosdada

Remegve ébredtem. Körülöttem mindenhol szétdobált ruhadarabok borítják a földet. Ágy nincs, erről a luxusról régen lemondtam. Csak a négy fal és a ruhadarabok maradtak, de azok mindig is itt lesznek. Ahogy én is. Pár pizzásdoboz hanyagul bedobva a sarokba, jelzőbójái annak, hogy itt emberi lény él, táplálkozik. Nem merem elhagyni ezt a biztos fészket, immár két hónapja. Hetente egyszer hozzák az ételt-italt. A pizzát kétnaponta. Mindig ugyanaz. Napi mozgásom négy fal közé szorult. Pár fekvőtámasz, de már az se nagyon. Kezdek fáradni. Holnap kitörök. Felülök az első buszra és meg sem állok a tengerig. Ó, a Tenger!

Szeretném már látni. Mindig erről álmodtam. Majd holnap. De belül érzem, nem fog változni semmi. Állandó monotonitás zakatol az agyamban, nem engedi a legkisebb változást sem. Pénzem van bőven, el sem tudom költeni annyi. De mihez kezdjek? Kopognak! Na vajon ki lehet az? Félve húzódok a sarokba. Most végem! Nyílik az ajtó! Csukott szemhéjam rezgő pilláin át pillantok a végzet ajtaja felé, melyben egy fehér ruhás alak jelenik meg. Kezében kivehetetlen tárgyat tart. Rámnéz, mosolyog, óh milyen halálos mosoly ez! A ciánmérgezettek mosolyognak így, mikor érzik a halál hívó hangját. Nem hallják, csak érzik. Leteszi a valamit a földre, majd távozik. A kíváncsiság marja belülről a gyomromat. És az éhség. A szívem majd kiugrik a helyéről, mikor közelítek a tárgyhoz. Hirtelen beugrik, mi az. Az ebédem! Végre meghozták. Örömömben nekiugrom a gumifalnak. Ma már nem szököm. Talán holnap. Igen, holnap. Hisz vár a tenger!

Kilátás a tengerre

2007. márc. 26. 2:31 - írta roshi

Keresem a kilátást, de nem találom. Próbálkozom jobbra-balra, de nem akar összejönni. Körbevesz a sokaság, megnedvesít, aztán eláztat, én pedig egyensúlyozok a felszínen, de sokszor érzem a só ízét a számban. Értem jöttél Ókeanosz? Nemjóhír! Alámerülök, aztán vissza fel. Felmerülök és le. Félek, nem tudok úszni az árral, vagy szemben. Betakar a gyilkos kék selyem. Csepp leszek a tengerben. Nem! Nem állok be a sorba, küzdök ellene. Persze elmerülök. Mindenki elmerül. Fulladozom, nyelek is, de két-kéz szememmel a partot keresem. Úszunk vagy meghalunk! - mondaná a cápa. Ha legalább lenne valami, amibe kapaszkodhatnék. Rájövök! Körbevesz, de nem a végtelen türkiz. Ismerem őket. Édes az ízük. Víz ez is, csak másmilyen. Ebben szívesen merülök. Itt jó. Felszínre török és kiérek a partra. Tűz a szemembe, a meleg szél szárít. Az arcom bronz, a homok égeti a talpam. Itt jobb. Csak nem tart sokáig. Nem elég sokáig. A só illata már marja a torkom. Szeretem, de nem jó előjel. Újra jön a dagály. Mindig más és mindig ugyanaz. Elsodor. A part összemegy. Hiányoztok! Megint keresem a kilátást…